Az első ilyen felfedezés: polip evés közben fulladt meg a delfin

Valószínű, hogy nektek is sokat mondták gyermekkorotokban, hogy ne harapj nagyobbat, mint amekkorát le tudsz nyelni. A valóság az, hogy ez a mondás az élet sok területére igaz, de természetesen az evésre is érvényes. Néha azonban rosszul ítéljük meg ezt a dolgot, csak az a probléma, hogy ha túlzásba visszük, akkor nagyon nehéz majd lenyelni.

Pontosan ez történt egy történt egy csendes-óceáni Palackorrú delfinnel is, aki megpróbált egy egész polipot lenyelni.

Ez a kedves kis állat Ausztrália partjainál úszott, de amikor meglátta a gyönyörű nyolclábú puhatestű állatot, akkor csak a hasa elvette az eszét. Miután befalta a polipot, nem tudta lenyelni, mert elakadt a torkán és a delfin fulladását okozta.

Két és fél éves kutatás után a Murdoch Egyetem kutatói úgy vélik, hogy ez az első delfin, aki ilyen körülmények között halt meg. Amikor rátaláltak, a Gilligan nevű becenevet adták neki, és elrendelték a boncolást, hogy alaposabban megvizsgálják.

Nahiid Stephens, a tanulmány vezetője a National Geographic-nak elmondta: „Hatalmas polip volt, csak húztam és húztam kifele, de még mindig jött!”

„Úgy tűnik, hogy ez a delfin rendkívül mohó volt, és azt gondolta, hogy az egészet le tudja nyelni.”

A delfinek egy különleges anatómiai tulajdonsággal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy nagyobb falatot is lenyeljenek, miközben lélegezni is tudnak. Mivel az orrnyílásuk felül van, ezért nyelés közben is képesek levegőt venni, vagyis általában bármekkora falatot probléma nélkül lenyelnek.

A kutatás szerint ez a ravasz polip az egyik csápját rossz helyre dugta és emiatt nem kapott többé levegőt a delfin.

Azt gondoljuk, hogy ez lehet a legrosszabb módja a halálnak: étkezés közben azzal küzdeni, hogy nehogy megfulladjunk.

Stephens még egy érdekes dolgot elmesélt: a polip elméletileg már halott volt, de a csápjái még mindig mozogtak a delfin szájában.

A Murdoch Egyetem másik kutatója, Kate Sprogis a National Geographic-nak elmondta, hogy a delfinek renszeresen táplálkoznak polipokkal, és különös módon ügyelnek arra, hogy ne járjanak Gilliganhez hasonlóan.

Az óceán felszínére viszik a polipot és kiemelik a vízből és ezt addig csinálják, ameddig a polip meg nem fullad. Gilligan viszont egy kicsit szeszélyes volt és úgy gondolta, hogy erre semmi szükség – de nyilvánvalóan tévedett.

Forrás: National Geographic