A 108 éves dédapa találkozik az 1 éves druszájával: “Nem tudjátok, hogy ez mit jelent számomra!”

Ő itt Esmond ALlcock. 1910-ben született Saskatchewan tartományában Kanadában, és ez a csendes úr január 26-án betöltötte a 108-ik életévét. Hivatalosan is Ő Kanada legidősebb embere. Egyetlen nő férje, hat gyermek édesapja, 17 gyermek nagyapja, 36 gyermek dédapja és 12 gyermek ükapja.

Ő az én dédapám és róla neveztem el az egyik fiamat. Míg a legtöbb ember elméjében elhalványulnak a dédapával kapcsolatos emlékek, én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az elmúlt 30 évben velünk volt.

Az egyik történet, amelyet mindig is előszeretettel elmesélt nekem, az volt, amikor én is ugyanakkora voltam, mint a saját kisfiam. Akkor kezdtem el járni tanulni, és Ő megfogta a kezemet és így segített nekem megtenni az első lépéseket. Nekem csak annyit kellett tennem, hogy hallgassak a szavára “bátran lépj egyet, lépj egyet előre”, aztán lassan megtanultam járni. Később, amikor kicsit idősebb lettem, szívesen emlékezett vissza ezekre a pillanatokra és kis havernek szólított engem.

Amikor kiderült, hogy terhes lettem az első fiammal, örömében felhívta az összes gyermekét és közölte velük, hogy növelni fogom a lakosságot. Amikor a második gyermekemmel teherbe estem, szóvá tette nagyanyámnak, hogy már 71 leszármazottja van, de még egyetlen gyermeket sem neveztek el róla. Ekkor összenéztünk a férjemmel és lezártuk ezt a témát.

Az én Esmondom 2017 január 11-én született, majdnem 107 évvel az ükapja után. Miután a hó elolvadt, a kisbabával elindultunk a szomszédos tartományba, hogy bemutassam dédapámnak a druszáját.

Amikor megérkeztünk, nem tudta, hogy ki vagyok. Mire elmagyaráztam neki, hogy ki vagyok, addigra már nagyon megszerette a kis Esmondot.

Körülbelül a látogatás felénél felismert és azt mondta: “Te vagy a kis haverom, akit járni tanítottam”

Miközben ölében tartotta a fiamat, újra és újra megpuszilta a fejét és azt mondta: “Nem tudjátok, hogy mit jelent ez nekem. Nem tudjátok felfogni.”

“Bárcsak elmagyarázhatnám, hogy mennyit jelent ez nekem.

Boldog vagyok!”

Egy hónapja láttuk utoljára dédapámat és azóta is folyton a kis druszájáról érdeklődik. Mi fotókat küldünk neki folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Miután a hó újra megolvad, ismét meglátogatjuk és akkor a kis Esmond lesz a kis járni tanuló haver.

A történetet Jenna Lehne, 30 éves Kanadai édesanya küldte be a Love What Matters-nek. Kérjük küldje el másoknak is ezt a megható, csodálatos történetet.