Azt hiszed, hogy nem vár már semmi meglepetés, pedig de. Leginkább a saját reakciód lesznek meglepőek. Mert ellentétben azzal, amit mindenki gondol, és mond, egyáltalán nem könnyű nyitott szívvel fogadni az újat, és a jót.
Mivel nem vagy hozzászokva, hogy jól bánjanak veled, kezdetben még az is lehet, hogy visszautasító, vagy tartózkodó leszel.
A legrosszabbra számítasz
Túl sok rossz kapcsolatod volt már, és a környezeted sem éppen pozitív? Akkor lehet, hogy éppen senkiben sem bízol. Még abban sem, aki kedves hozzád. Nem hiszel benne, hogy vannak jó fiúk is. Hiszen évekig csak a rosszakhoz volt “szerencséd”.
Így aztán túlkombinálsz
Vagy inkább túlagyalsz. Mindent. Nem hiszed, hogy nincs semmi hátsószándék, hogy a jóindulat pusztán önmagáért van. Paranoiás lettél, és nem hiszel abban, hogy léteznek még őszinte emberek. Pedig léteznek. Ne büntesd a jókat a rosszak miatt. Bármilyen nehéz is, próbálj lecsillapodni.
Túl szép, hogy igaz legyen
A túlagyalás aztán fizikailag is testet ölt. Hiszen te nem hiszel benne, hogy az illető “tényleg” így gondolja, folyamatosan megkérdőjelezed a tetteid, a mondatait. Előre elmondod neki, hogy ő is olyan, hogy ő is elhagy, hogy ő is csalni fog. Előre ekézed, hogy esélye se legyen semmire. De ő még mindig kitart.
Nem megy bele a harcaidba
Lássuk be, ezen a ponton elég nehéz veled. És ezt néha te is tudod. Ő is tudja. De mivel (úgy tűnik) más, mint a többi nem veszekszik veled. Időt hagy, nem veszi fel a kesztyűt, amit az arcába vágsz. Elszaladsz, és ő utánad jön.
Bocsánatot kérsz, újra meg újra
Dereng már? Kezded már pedzeni, hogy ezúttal tényleg egy olyan személyt sodort az utadba a sors (vagy aminek te nevezed) aki esélyt ad neked. Akinél nincs szükség arra, hogy folyamatosan bocsánatot kérj azért, aki vagy.
A múltban te voltál az, aki folyton esélyt adott másoknak, aki megkereste a jót mindenben és mindenkiben. Hiszen te magad is jó vagy. Ideje, hogy ezt valaki végre észre vette. És értékeli.
Újra bízni kezdesz
Egyszer csak eljön a pillanat, amikor beszélni kezdesz, mert beszélned kell. Annyi sebed és annyi átvirrasztott éjszakád van már mögötted, hogy ideje kibeszélned magadból. Elmeséled a régi kapcsolatokat, a régi hibákat, a régi embereket. Ő pedig meghallgat és nem ítélkezik. Közel enged, megvigasztal és átölel.
Te pedig megnyugszol.
